Önismeret, Párkapcsolat, Család, Meddőség, Gyermeknevelés
Sok a dolgod? 2.
2016. október 06., 15:39
Mit jelez neked az, hogy sok a dolgod? Ha elolvasod, biztos tudod, hogy mit válassz ezután!
Tegnapi témát folytatjuk és nézzük meg más szemszögből. Ha még nem olvastad, ITT megtalálod!
Sok a dolgod? Ezt kötelességnek tartod, vagy elején élvezted és mára már untat?
Tegnap olvastam az Access Consciousness® csoportban, hogy a szenvedélyes vagy végzetes vonzódás után csalódások, kiábrándulás, korlát, összeszűkülés következik be a szerelemben. Mi van, ha nem csak a szerelemben?
Választottál már szenvedélyből munkát, munkahelyet? Kiderült, hogy nem is olyan, mint amilyennek képzelted? A "kreatív, mozgalmas" munka átcsapott megszakadok a munkától érzésbe?
Lehet, hogy a szenvedély azt jelezte neked, hogy az a munka nem való a te valóságodba?
Hány ilyen álmot kergetsz? Lehet, hogy a könnyű, egyszerű munkától jól éreznéd magad, a környezeted is, és még jól is élnél belőle?
Hányszor azonosítottad a munkát a könnyűvel, az egyszerűvel? A könnyűt azzal, hogy nem csinálsz semmit? Hányszor untad meg azt, hogy nem csinálsz semmit és ezért a könnyű munkát sem szereted, hiszen az túl unalmas lenne?
Lehet, hogy ez rád nem volt jellemző? Lelkesedés volt benned? Igen? Mégis most nem élvezed, amit csinálsz? Lehet, hogy már mással lenne jó foglalkozni? Lehet, hogy csak átvetted mások lehangoltságát? Előfordulhat, hogy csak meg kell keresned újra, amit kedvelsz a munkádban?
Tudtad, hogy az öröm csak választás kérdése? Választod?
következő: Sok a dolgod? 3.
Kernné Mihácsi Melinda: 70/3195317
Sok a dolgod? 1.
2016. október 05., 13:50
Hányszor érzed, hogy az elvégzendő munka maga alá temet? Érdekelnek megoldások?
Akár vezetőként, akár egyszerűen az otthoni munkák közepette érezted már úgy, hogy nem tudod minek álljál neki, vagy tudod, hogy éppen minek állj neki, de akkor a többi elmarad, nem készül el....? Érezted, vagy érzed, hogy összecsapnak a fejed felett a hullámok? Viszi az energiádat?
Esetleg éppen ezért nem tudsz érdemben nekiállni, csak teszel veszel kívülről nézve lassan, vagy pörögsz, de kapkodsz?
Hogy lehet ezeket elengedni? Jó néhány technika van erre. Egy egyzserű a videóban is.
https://youtu.be/mPXnyXalwn4
Érzed, ahogy lekerül a teher a válladról, és csak jönnek a gondolatok? Bele tudsz simulni? Tudtad, hogy nem neked kell mindent megoldanod? Lehet, hogy közben valaki a kezed alá dolgozik? Lehet, hogy Más oldotta meg, te csak kipipáltad? Esetleg összeállt a kép, és látod, hogy mi mehet párhuzamosan és mit kell előre venned?...
Csak egy-egy egyszerű kérdés:
Hogy lehetne jobb? Hogyan oldódna meg könnyedén? Milyen lenne, ha a dolgok megoldanák saját magukat? Hogy tudok ehhez hozzájárulni?
Második rész: Sok a dolgod? 2.
Kernné Mihácsi Melinda: 70/3195317
Sok a dolgod? 4.
Hiányzik az életedből valami? Ki tudsz kapcsolni? Mit szólsz egy kis örömhöz? Jól jönne?
Bővebben: Sok a dolgod? 4.Sok a dolgod? 3.
2016. október 07., 17:43
Fáradtnak érzed magad? Nem bírsz a rengeteg munkával? Hogy tudsz ezen változtatni? Ha megnézed a videót, biztosan másként fogsz magadra és a világra nézni!
Előző témát folytattam:
Keltél fel úgy, hogy húzott vissza az ágy, és arra gondoltál, hogy ilyen fáradtan hogyan fogom megcsinálni a dolgaimat?
Ébredtél már fel éjszaka, nem tudtál visszaaludni, és csak forgolódtál, és idegeskedtél? Csak az jár a fejedbe hogy x órát kellene aludnom, hogy kipihenjem magam?
Mivel szoktad ilyenkor "rendbe hozni" magadat? Egy jó ruhával, sminkkel, ami takarja a karikákat? No nem a képernyőt a tévében, hanem a szemed alatt! Frissítő fürdőt veszel?
Tudtad, hogy a hozzáállásodon nagyon sok múlik, hogy mikor és hogyan pihened ki magad?
https://youtu.be/sSLkWWKdujU
Találhatsz olyan történeteket, amik arról szólnak, hogy álmatlanságba belehaltak emberek.
Olvastam egy cikket Kern Pálról, aki 1955-ben fejlövést kapott, és miután kivették a golyót a fejéből nem aludt 40 éven keresztül. 1955-ben halt meg. A cikket ITT elolvashatod.
Egy másik eset, amikor egy idős embert hiába kezelnek álmatlansággal, már 55 éve nem alszik 2015.02.12-ös tudósítás szerint. Éjszakánként rejtvényt fejt, jól érzi magát. Erről a cikk ITT található.
Megnéznéd, hogy mennyi alvásra van szükséged valójában, hogy kipihend magad? Valóban alvásra van szükséged, vagy valami másra? Ki határozta meg neked, hogy mi pihentet?...
Nézd meg a videót!
Előző témát folytattam:
Következő:
Kernné Mihácsi Melinda: 70/3195317
Az izmaidat kell építened ahhoz, hogy befogadj? – Gary Douglas
2016. február 09., 22:36
Az a helyzet, hogy a befogadást bizony gyakorolnom kellett. Szó szerint. Fel kellett építenem hozzá az izmaimat. Kollegámmal, Dainnal ültem a konyhában, és ő colát kínált nekem. „Igen, köszönöm!”, válaszoltam, amikor odanyúltam, és elvettem előle az asztalról. Ő csak állt, és zavartan nézett rám.
„Tisztában vagy vele, hogy én még egy colát sem vagyok képes adni neked?” kérdezte.
„Mit akarsz ezzel mondani?” kérdeztem kissé védekezve. „Hiszen éppen itt volt az orrom előtt.”
„Te mindig mindent megcsinálsz magadnak. Még azt sem hagyod, hogy én adjam neked oda a colát, hogy egyedül nyissam ki és töltsem ki neked, és a mindenit, egy kis jeget is kínáljak hozzá. Én csak egy colát akartam neked adni.”
A dolog villámcsapásként ért.
Nos, engem egy ámulatosan kompetens, a női emancipációt megélő anya egyedül nevelt fel. 2 gyereket nevelt fel, maga aprította a tüzifát, minden reggel csavarhúzóval indította be törött kocsinkat, iskola előtt kecskéket fejt… mindent tudott. És mindent meg is tett.
Én úgy nőttem fel, hogy magam hordom a bőröndömet, a programjaimhoz magam szervezem meg az utat, magam nyitom ki az ajtóimat. Hálás voltam azért, hogy bizalommal teli és kompetens emberként nőhettem fel, aki tudja, hogy szükség esetén képes gondoskodni magáról.
Ugyanakkor ezzel a felfogással mi mindenhez kötöttem magamat? Mi mindent zártam ki egész idő alatt?
Talán életemben először döbbentem rá, hogy az, hogy valamit meg tudok csinálni, még nem jelenti azt, hogy ez a választás teremti a legtöbb lehetőséget. Persze, hogy fizikailag képes vagyok kinyitni egy colát. De mit teremt ez a választás? Mit teremtene, ha megengedném, hogy valaki más csinálja ezt helyettem? Mi lenne, ha mosolyognék, és hálás lennék érte? Mi mindent hozna létre ezen a napon ennek az embernek, sőt, esetleg az egész világnak?
Megpróbáltam magam elé idézni azt a képet, hogy békésen hátradőlve várom, amíg Dain csak úgy mellékesen jégkockákra önti nekem a colát. Még a fejemben is feszengtem.
„Ojé. Értem”, vallottam be. „Nem érzem túl jól magamat, amikor kapok. Mit kell tennem ahhoz, hogy változtassak ezen?”
És van valami, amiért nagyon hálás vagyok magamnak: az, hogy amikor végre meglátom, milyen korlátolt módon működtem a világban, nem egyszerűen mosolygok és remélem, hogy a dolog megváltozik. „Mit kell tennem ahhoz, hogy megváltoztassam?” ez gyakorlatilag azt jelenti: „Mit kell tennem?”, és „mit kell tennem”, és amikor felteszem ezt a kérdést, bármiféle tudatosságra ébredek is, követem, és megnézem, mi az eredménye.
Hát feltettem magam egy társkereső oldalra.
Azért, mert ez jutott elsőnek eszembe. És azt írtam a profilomba: „Kigyógyulok a női emancipációból. Szükségem van rád ahhoz, hogy kinyisd az ajtót, mielőtt én kinyitnám.”
Túlléptem a fizetési határokat, és szó szerint ráültem a kezemre, amikor a csekkeket megkaptam. Nem arról volt szó, hogy nem akartam fizetni. Egyszeűen azt akartam gyakorolni, hogy 10 másodpercet várok, hogy meglássam, mi a tanács. És amikor így történt, akkor igyekeztem visszafogni a gombócot, amely elkerülhetetlenül nőni kezdett a torkomban, egészen addig, amíg végül kimondtam: „köszönöm” olyan őszintén és lazán, ahogy csak össze tudtam szedni magamat.
Utáltam meglátva nem azonnal kifizetni a számlát. Utáltam patetikusan állni egy ajtó mellet, miközben valaki kinyitja.
De aztán valahogy idővel egyre kevésbé utáltam… és egy bizonyos ponton észrevettem, hogy már nem is állok ott patetikusan, hanem hálásan… sőt, még élvezem is!
Rájöttem, hogy amikor valaki kávét akart hozni nekem, vagy a szemináriumomból le akart írni egy idézetet, vagy fel akarta emelni a táskámat, és én megengedtem neki, ettől fontosnak érezte magát. És úgy tűnt: minél lelkesebben és hálásabban és minél nagyobb örömmel reagáltam, annál nagyobb örömben lett része ettől az ajándéktól annak, aki megajándékozott.
Úgy tűnik, ez is épp azon témák egyike, amit korábban is megkaptam már.
És mi van akkor, ha az volt az ajándék, hogy valaki kapott? Mi van akkor, ha visszautasítjuk a befogadást, „nem zavarunk senkit”, ezzel gyakorlatilag létező lehetőséget zárunk ki?
Ha az életben nem kapsz meg mindent, amit szeretnél, lehetséges, hogy a befogadásod szar?
Eljött az ideje, hogy megedződj? Eljött az ideje, hogy egy kicsit ráülj a kezedre?
Rájöttem, hogy az, hogy erős és független és sok mindenre képes az ember, nem jelenti azt, hogy nem lehetsz szívélyes és hálás, és nem fogadhatsz el dolgokat másoktól.
Az el/befogadásom még nem tökéletes. Egyre többet kérek belőle! Ez egy utazás, amit tudatosságnak hívnak.
De az életem olyan személyekkel és dolgokkal teljesedett ki, amilyeneket soha nem tudtam volna elképzelni. És hálával teli már nem húzom össze magam, amikor valaki elmegy, hogy colát hozzon nekem.
Fordította: Kaposi Luca